Kedves Mindnyájan!

 

Egy bő héttel a hangszerek napja ünnepség-sorozat után, kissé megpihenve (de máris belekezdve a vizsgaszezonba) és közben értékelve a történteket, ezúton is szeretném MINDENKINEK megköszönni a sok-sok segítséget, együttműködést, együtt-gondolkodást, jó szavakat és tetteket, gondoskodást és barátságot, amelynek eredményeként – talán nem csak én érezhettem úgy – igazán a hangszerek és hangszerészek, s így a zene ünnepévé válhatott az elmúlt hétvége.

 

Hogy mi-minden történt, míg elértünk idáig? Megálmodtam, szerveztem, kértem, reménykedtem, kaptam is meg nem is…, megismerkedtem olyan emberekkel, akik barátként fogadtak, s ez néha több volt, mint amire számítottam. És miközben egyes számban mondom ezeket, egy pillanatra sem kellett egyedül éreznem magamat – az elért eredmény mindannyiunk közös műve.

 

Éppen ezért: köszönöm a lehetőséget, a bátorítást és mindennemű támogatást a Zeneakadémia Munkatársainak, Batta András Rektor Úrnak, Vígh Andrea Rektorhelyettes Asszonynak, Török László Főigazgató Úrnak, Bankó Sándor Főtitkár Úrnak, Devich Tanárúrnak, Kovács Annának és Nagy Krisztinának, Sulyok Marcsinak, Szunyogh Katinak és Szegvári Andreának, Pap Enikőnek, Szabó Anikónak, valamint az Aviso Stúdiónak. Köszönöm szépen az együtt-gondolkodást Domokos Zsuzsának, a Liszt Múzeum Igazgatójának, valamint Gulyásné Somogyi Klárának, a Kutató-Könyvtár Csoportvezetőjének. Továbbá köszönettel tartozom a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara erkölcsi és anyagi támogatásaiért is: Fekete Balázs Elnök Úrnak és Tengerdy Gabika iskolánk iránti immár 20 éves elkötelezett gondoskodása kapcsán is. Köszönöm az áldozatos munkát a Hangszerészképző minden tanárának, különösen Mezei Tanárúrnak, aki nélkül „félkarú” lettem volna, továbbá Csernai Zolinak, Varga Péternek, Farkas Attilának, Vági Gyulának.

 

Semmelweis Tibor baráti segítőkészségét a szó szoros értelmében éjjel-nappal, reggel-délben-este az ügy és magam mellett érezhettem. Ámde itt sokkal többről van szó, hiszen a 20 éves Szülinap az Iskola alapítása nélkül nem jöhetett volna létre. Így hát Neki is és Iskolánk minden dolgozójának szívből köszönöm az elmúlt 20 évet vagy amióta nálunk/velünk munkálkodnak: Mezei Jánosnak, Pap Jánosnak, Csernai Zoltánnak, Solymosi Ferencnek, Varga Péternek, Végh Jutkának, Farkas Attilának, Szilágyiné Vadas Évának, Vági Gyulának, Buzás Gabriellának, továbbá Tóth Annának, Tóth Erzsinek, Balogh Miklósnak, és akik már nem lehetnek köztünk, Szabó Istvánnak és Erdélyi Sándornak. Megkülönböztetett szeretettel köszönöm Bogschütz István Vizsgabizottsági Elnök Úr mindenkori segítségét, aki a szakmai oktatás és vizsgáztatás területén adott nekünk és tanulóinknak irányvonalat, tartást és szakmai hovatartozás-tudatot. Miközben próbálok mindenkit személyesen megnevezni/megszólítani, kérem megértésüket a tágabb Tantestület tagjainak, a Gyakorlati Oktatómestereknek, hogy nem sorolom egyenként Őket – mindannyian tudjuk, nélkülük nem lenne hangszerészképzés!

 

Az elmúlt hónapok közös együttműködései a rendezvény-sorozattal kapcsolatban megerősítettek abban a hitemben, hogy jó gondolkodással a különböző hangszerész szerveződések, céhek, szövetségek és egyesületek mind-mind együtt tudnak működni – talán, mert mindannyian úgy éreztük: egy jó cél érdekében tesszük! Hálásan köszönöm a rendkívül sokrétű segítséget és hozzájárulást a sikerhez Szerényi Bélának, Müller Gyurinak, Nádaskuti Gábornak, Bárdi Szabolcsnak, Domonkos Máténak, Janda Balázsnak, Tassy Marikának és Kónya Lajosnak – a kiállítás gyakorlati kivitelezésének legkülönbözőbb területein: kiállítóvitrinek, installációk, előadások, műsorok, cikkek, beszédek, zenék, fotózások hogy csak néhányat említsek, amelyek sok-sok egyeztető megbeszélés, ráfordított idő és energia önzetlen felajánlásával jöttek létre. A szövetségi szintű segítségek mögött és mellett természetesen sokszor egyéni jószándékok is érvényesültek, akár az előbb említett esetekben, akár pl. Varga László orgonaszállítási felajánlásában, Romanek Tihamér kiállítói-előadói-szállítói vagy Kovács Emil kiállítás-installációs és -felügyeleti munkájában.

 

Külön szeretnék megemlékezni ünnepi kiadványunk, az Iskola Albumának megszületéséről. Természetesen a fenntartó Zeneakadémia nélkül nem beszélhetnénk erről. Mindazonáltal azok munkáját is szeretném megköszönni, akik a megírásában, lektorálásában, adategyeztetéseiben oly sokat segítettek: Mezei Tanárúrnak, Rektor Úrnak, Semmelweis Igazgató Úrnak, Domonkos Máténak, Pap Tanárúrnak és természetesen Mandel Róbertnek, akivel éjszakákon át próbáltuk „csiszolni”, szépíteni a grafikai, szerkesztési és tördelési, nyomdatechnikai feladatokat. Az Ő munkáját dicséri a logó is.

 

 

A Hangszerek Napja Hangszerkiállításon 50 hangszerész közel 100 kivételesen szép hangszere vett részt, amelyhez színvonalas hangszerleírási táblák is tartoztak. Ezek a Kiállítóknak, Mestereknek, Mezei Tanárúrnak és Mandel Robinak köszönhetők. Így a hangszerek és környezetük együttesen – több független visszajelzés alapján – kicsi, de európai színvonalú kiállítást eredményeztek. Az 50 kiállítónak pedig egyenként köszönöm az együttműködést, a vállalkozó szellemet, az ügyre fordított mindennemű energiákat, hozzájuk gondolva még azokat a zenészeket is, akik hangszereiket rendelkezésünkre bocsátották, mint pl. Enyedi Pál Tanszékvezető Tanár Urat, aki az Egyházzenei Tanszék kis-orgonáit engedte át a kiállításra.

 

És ha már a környezet is szóba került: igazán felemelő, hogy az Iparművészeti Múzeumban kaptunk helyszínt az ünneplésre, e kézműves remekek kiállítása és megszólaltatása számára. Az a szeretet és bátorítás, amit Takács Imre Főigazgató Úrtól és munkatársaitól, Naszlady Ágitól, Jékely Zsombortól, Semsey Balázstól, Csekő Györgyitől, Szabó Krisztinától kaptam/kaptunk, arra enged következtetni, hogy – talán – máskor is lesz lehetőségünk együttműködni. Szívből köszönöm segítségüket és barátságukat. Naszlady Ági lelkesedéséért és szeretetteljes, minden kis részletre kiterjedő odafigyeléséért külön is rendkívül hálás vagyok.

 

Az Ünnep lehetőséget biztosított jónéhány merített papíros, viaszpecsétes, A3-as méretű művészi minőségű Oklevél adományozására is. Ezek kivitelezését és esztétikai szépségét Szilágyi Imre grafikusművésznek köszönhetjük.

 

Külön szeretném megköszönni előadóink és beszélő partnereink hozzájárulását a színvonalas műsorokhoz: a pénteki Megnyitó felvezetéséhez Makó Péter tárogatóművésznek, a „magyar fanfár” megszólaltatásával, majd a pódiumbeszélgetésben Devich János gordonkaművésznek, Horváth Anikó csembalóművésznek, Hollós Máté zeneszerzőnek, Semmelweis Tibor hangszerész mester, örökös igazgató úrnak és Szerényi Béla népi hangszerkészítő mester, tekerőlant-művésznek; a szombati szakmai előadóknak, Romanek Tihamér hangszerész mesternek Vilmányi Alexandra csembalóművésszel, akik a theorbacsembaló kapcsán egészen a Gyökerek fontosságáig vezettek minket, Szerényi Bélának és Istvánfi Balázsnak, akik lendületes népi hangszeres muzsikálással (tekerőlant és duda) mutattak rá zenei világunk e fontos vonalára, Mandel Róbert organológusnak, aki ontotta számunkra a hangszercsodákat, hangszer-érdekességeket, valamint Dr. Pap János akusztikusnak, iskolánk tanárának, aki sok-sok humorral, ugyanakkor szakszerűséggel mutatott rá e szakterület fontosságára iskolánk életében; vasárnap délelőtt pedig Szerényi Bélának, fiának és Gundyné Szerényi Andreának, akik felejthetetlen gyerekműsorral színesítették a programot.

 

Ami a vasárnap délutáni Zárókoncertet illeti, úgy gondolom, széles skálán mozgott mind a megszólaló hangszerek, mind a zenei stílusok szempontjából, miközben kifejezetten baráti hangulat és a közös ügy iránti elkötelezettség árasztott el mindannyiunkat. Hálás köszönet Vígh Andrea és Gulyás Csilla hárfaművészeknek, akik egész hárfa-arzenált mutattak be a koncert-hárfától az ír hárfán keresztül a legújabb, elektromos hárfáig és varázsoltak el minket hangzásvilágukkal, Vilmányi Alexandra csembalóművésznek a mindenkit ámulatba ejtő theorbacsembaló megszólaltatásával, Mandel Róbertnek, aki szöghegedűjével és Győri István lantművész kíséretével lepett meg minket, Kathy Horváth Lajosnak virtuóz hegedűjátékáért, Szerényi Béla magávalragadó tekerőlant-játékáért. Külön öröm volt számunkra, hogy Szakcsi Lakatos Béla művész úr is eljött körünkbe és bevállalta, hogy „megkergeti és felizgatja” improvizációjával a több mint 160 éves, bécsi mechanikás, jó öreg Bösendorfer billentyűit, majd Lantos István zongoraművész megszelídítette azokat és improvizációjába komponálva a Happy Birthday dallamát, tett pontot a szülinapi ünnepi gálakoncert végére. Mindannyiuknak szívből köszönjük, hogy emlékezetes hangulatot teremtettek a hangszerek és zene közös ünnepén. (Ezután már csak a pezsgődugók zenéjét hallhattuk!) Az pedig, hogy a koncerten az egy négyzetméterre jutó rektorok (Lantos István, Falvai Sándor, Batta András) és felsővezetők (Vígh Andrea, Török László, Fekete Balázs) száma ilyen magas volt, külön óriási megtiszteltetés a szakmának.

 

Szeretnék gratulálni Kovács Emil hangszerkészítő mesternek a Legszebb Hangszer elismerő Oklevél elnyeréséhez, továbbá új Ezüstkoszorús Mestereinknek, Lakatos Lászlónak, Mezei Jánosnak és Szabó Attilának, akik kimagasló szakmai tevékenységükkel érdemelték ki ezt a címet.

 

Külön szeretném megköszönni a média különböző területein tevékenykedők segítségét, hogy minél többen értesüljenek rendezvényünkről, Domonkos Máténak (sajtóanyag kiküldése, Hangszer és Zene, Fidelio), Fittler Katinak és Dubrovayné Ménes Arankának (Bartók Rádió: A zenéről; Új Zenei Újság), Szentirmai Ágnesnek (Katolikus Rádió: Életre-való), Sulyok Máriának (Zeneakadémia Rendezvényszervezési Osztályvezető). És természetesen köszönet azoknak a Látogatóknak, akik vették a fáradságot és eljöttek hozzánk, sőt – esetleg – hírét vitték a három napos műsornak, valamint az Iskolának.

 

Semmiképpen sem szeretnék megfeledkezni azokról, akikért a Hangszerészképző Iskola működik, vagyis a Tanulóinkról. Köszönöm azoknak, akik érdeklődésükkel, lelkesedésükkel és segítő hozzáállásukkal, három napos jelenlétükkel mutatták meg, hogy csak együtt lehet ünnepelni, együtt tudjuk megmutatni, hová tart a magyar hangszerészet. S lehet, hogy furcsán hangzik - de sajnos manapság már nem természetes -, megható volt számomra, hogy néhány Szülő is meglátogatott minket, együtt örült velünk.

 

S végül, de nem utolsó sorban nagyon sok köszönet a Gondviselésnek, Szüleimnek és Családomnak, akik irányt mutattak és biztos hátteret teremtettek egész életemhez, ígyhát ehhez az időszakhoz is. Hogy az álomból valóság lehessen, jelentős szerepet játszott az a gondolkodásmód, amely eddigi életem folyamán mind a szülői háttér révén, mind a tanulmányaim és munkám során egyre inkább meghatározóvá vált. Tudniillik, hogy meg kell próbálnunk mindent szerves egységben látni, a részletek rendszerbe szerveződése segítségével olyan Rend-et kialakítani, amely biztos alapot jelenthet a további „véget nem érő építkezéshez”.

 

Aki idáig eljutott az olvasásban, talán kezd képet kapni arról, hogy „pik-pak” milyen egyszerűen jött létre a Hangszerek Napja születésnappal egybekötött rendezvény-sorozat: tárgyalások, meghívások, visszaigazolások, hangszerleírások, szállítások, hangszerek adminisztrációi, berendezési tervdokumentációk, kiállításberendezés és bontás, világítás, dobogó, asztalok, installációk, vetítés, hangosítás, videofelvételek, fotók, élőműhely, felvigyázás, pódiumbeszélgetés/getők, előadások/előadók, gyerek-sarok, zeneművészek, ünnepi beszédek, szavazás, oklevelek, plakát, szórólap, logó, Album-készítés (cikkírások, lektorálások, szerkesztés, stb.), beharangozások-mádiák, térben és időben való egyeztetések, telefonok-telefonok-telefonok, a teljesség igénye nélkül …

 

Néhányunk számára talán az is bebizonyosodott, hogy nem csak a cél,

hanem az odavezető út is fontos,

Mindez rendkívüli élmény volt,

és Mindannyiótoknak köszönöm ezt a

SZÉP SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉKOT !!!

 

Baráti Üdvözlettel

Lendvai Tamás

 

Ui.: Kérem senki ne keressen a felsoroltakban egyértelmű sorrendiséget és méginkább kérem azok bocsánatát, akik kizárólag a véletlen folytán kimaradtak a névszerinti megemlékezésből. Tudom, hogy minden nem lehet mindenki számára tökéletes, és bizonyára vannak olyanok, akik valamiből kimaradtak (pl. az Albumból vagy a kiállításból), ezért esetleg neheztelnek rám. Higgyék el, semmilyen szándékosság nincs mögöttük, kizárólag a jószándék vezérelt.