Mesterhegedűk és a konferencia

More
9 years 1 month ago - 9 years 1 month ago #43 by tassymari
Gondolatok a Fidelioban megjelent cikkel és a januári konferenciánkkal kapcsolatosan…
„Mesterhangszerek”
FIDELIO, 2015. február 10. - Pallós Tamás - Opera Magazin

„Itthon példa nélkülinek számító kezdeményezés eredményeképpen, a gazdaság és a kultúra (támogatás) különleges találkozásának köszönhetően értékes mesterhangszerekkel gyarapodik az Opera zenekara. A 2014-ben indított – hároméves – program eddigi eredményeit a "projektfelelős” zenekari igazgató, Simon Béla foglalta össze. MAGAZIN……..”
"Egy zenekar hangzását a művészi teljesítményen túl leginkább a hangszerek minősége határozza meg. Annak idején koncertező zongoristaként is megtapasztaltam ezt. Érzékeny terület. A háború előtt még nagyszerű hangszerpark állt az Operaház rendelkezésére, viszont máig nem tudott átfogóan megújulni az állomány. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ráadásul előírja, hogy a munkáltatónak munkaeszközt kell biztosítania; ami a mi esetünkben a hangszert jelenti. A beszerzésnél eltérő szempontok-kihívások játszanak szerepet. Az összes fúvós hangszer amortizálódik, tízévenként újat kell vásárolni belőlük.
A vonósok viszont minél régebbiek, annál nagyobb értéket képviselnek, a róluk való gondolkodás más koncepciót igényel. Európában számos példa van arra, hogy vezető művészeknek, zenekaroknak pénzintézetek, vállalatok biztosítanak hangszereket. Az Osztrák Nemzeti Bank egy befektetési portfolió keretében Guarnieriket, Stradivarikat vásárolt. Úgy gondoltam, hogy ezt az elvet a helyi viszonyokhoz igazítva itthon is alkalmazhatnánk. Zenekari zenésznek persze természetesen túlzás lenne egy Guarnieri vagy Stradivari, ezeket a világjáró szólistáknak adják; de az említetteknél lényegesen alacsonyabb áron is lehet jó befektetési lehetőséget kínáló, remek hangszereket találni, amelyek magas színvonalú zenekari hangzást biztosítanak. A rájuk fordított pénz pedig hosszú távon kamatozik, hiszen a minőségi vonós hangszerek műtárgyi jelentőségűek. Az elképzeléssel megkerestük a Magyar Nemzeti Bankot, és örömömre a felvetés elnyerte az intézmény vezetőinek tetszését, így a rendelkezésre bocsátott összegből a következő három évben jelentősen fejleszthetjük az Opera hangszerparkját."

"Jelen pillanatban a közbeszerzési eljárás közepén járunk. Az első évre szóló keretbe beleférő hangszereket már kiválasztottuk, itt vannak nálunk, az Operában. Két magánszemélytől is vásároltunk, de a hangszerek többségét a legnagyobb és legrespektáltabb kereskedőházaktól szerezzük be. Ez azért is fontos számunkra, mert a párizsi Vatelot-Rampal, a londoni Sean Bishop Ltd. és a J & A Beare Ltd., illetve és a bécsi Marcel Richters szakmai véleményét, eredetigazolását a világon mindenhol elfogadják. Az ütemezés ígéretes "részeredményei" szerint tehát ezután három Gand & Bernardel-, egy Vissenaire Frères-, egy Carlo Carletti- és egy Nemessányi Sámuel-hegedű, egy 19. századi (anonim) angol és egy Jean-Baptiste Salomon-brácsa, egy Charles Le Blanc- és egy Luigi Marconcini-cselló fogja az Opera együttese, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara hangzásvilágát - tovább - gazdagítani.”

Tehát lényegében zenekari zenészek hangszerellátásáról van szó, de egyúttal hosszú távú befektetésről is. Állami pénzen. A közbeszerzési eljárás közepén járnak. De, hogy hazai hangszerkészítőktől vásároljanak, fel sem merült. Miért??? Annyira rosszak, színvonal alattiak a magyar hangszerek??? Hiába a 20 éves hangszerészképzés- ami, ez idáig a Zeneakadémia fennhatósága és fenntartása alatt működött-, a külföldi továbbképzés Cremonában, Londonban, Mittenwaldban, hiába a díjak elnyerése, a külföldi és belföldi kiállításokon való részvétel. Vagy csak rossz a marketing??? Nincs Miniszteri, vagy netán Miniszterelnöki mecenatúra??? Vagy a hangszerekhez kizárólag csak a zenészek értenek???
Némelyeknek nem az a fontos, hogy jó hangszerük legyen, hanem olyan, aminek jó hangzású neve van, nem magyar a készítője, mert jobban hangzik azt mondani, hogy egy olasz vagy német vagy, francia gyártmányú, vagy régi hangszeren játszom-, még ha hamisítvány is-, mint csak egy magyar hangszerkészítő nevét mondani, ha megkérdezi valaki???? És a zenekar színvonalát csak az garantálja, ha mindenkinek 19.sz-i hangszere van???? Nem lehetne együttműködni a hangszerkészítőkkel???? A hazai hangszer- igazságügyi szakértést hozzá nem értő bürokraták lenullázhatják??? A nyugati országokban egyre tapasztalhatjuk, hogy védik a saját nemzeti értékeiket. Nálunk még mindig nem, pedig 1945 után jó sok értékünk, műkincsünk, értékes hangszerünk „kivándorolt” Nyugat- Európába, Amerikába.
Jönnek a kérdések, a miértek és nincs rá válaszom…. Vagy az a cél, hogy ez a csodaszép kézműves szakma haljon meg, tűnjön el Magyarországon??? És akkor mi lesz helyette??? Megélhetési probléma, munkanélküliség???
Rengeteg tennivaló lenne a hangszerész szakmában, a régi hangszerállomány feltérképezésében, felújításában, műkincseink, nemzeti értékeink megóvásában. Miért nincs elismerve a hangszerkészítő szakma, miért nincs életpálya modell???
Ezekről a problémákról beszéltünk a január 27-i Konferenciánkon az Operaháztól pár száz méterre az Opera-Zongorateremben…. Nem hallatszottak el odáig - valószínű máshová sem - a problémáink, a helyzetelemzésünk, a változtatás szükségességének felhívásai. Hiába volt a mintegy 180 meghívó kiküldve a kulturális és oktatási intézményeknek, kormányzati szerveknek, zenekaroknak és zeneiskoláknak???? Hiába próbáltunk partnereket találni a közös gondolkodáshoz, a magyar hangszerkészítők helyzetének megoldásához??? Csak egyéni küszködés a megoldás, vagy egy-két „próféta” segítsége, mint például Szecsődi Ferenc hegedűművész úré, aki magyar hegedűn játszik és ezt büszkén hirdeti is, és ha falakba is ütközik, mégis mindig újra és újra próbálja elismertetni hazánkban a magyar hegedűkészítőket????? Csak ez az út van???

Tassy Andrásné
Last edit: 9 years 1 month ago by tassymari.
The following user(s) said Thank You: hangszer

Please Belépés to join the conversation.

Time to create page: 0.207 seconds
Powered by Kunena Forum