Nyomtatás
Kategória: Hírarchívum
Találatok: 3042

 

Cremonai élmények

MONDOMUSICA 2011 szeptember 30 – október 2.

Kedves tagtársak, személyes élményeimet szeretném megosztani veletek, amiket cremonai utam során tapasztaltam.

Magam részéről először vágtam neki egy ilyen megmérettetésnek, kiállítóként részt venni a cremonai vásárban, feleségem segédletével.

Kónya Lali és piros sport Toyotája repített minket kényelmesen Cremonáig. Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk. Így az október végét meghazudtoló nyári meleg tovább fokozta a mediterrán hangulat szépségét és teljességét.

Az ódon, kastélyszerű kúria, ahol megszálltunk, egy külön érdekesség volt, amit bevallom először szoknunk kellett a foghíjas komfortja miatt, de a különleges belső hangulat és a finom, házias reggeli kínálat kárpótolt mindent.

Másnap reggel, amikor odaértünk, már nagy tömeg gyülekezett a kiállítás bejárata előtt, némi belső izgalommal vártuk a bebocsátást. A helyszínre jutás előtt át kellett menni az első nagy pavilonon, ahol zongorák voltak kiállítva, de én, mint vonós, a fehér és üveg zongorák ellenére célirányosan trappoltam át ezen a csarnokon. A hegedű kiállítást monumentális csarnokban rendezték.

A javarészt egyforma méretű standokból 320-at osztott ki a rendezőség. A látogatók hada hamar elszéledt a területen, s kialakult az ilyen kiállításokra jellemző nyüzsgés és hangzavar.

A magyar stand, szerényen, de nagyon ötletesen volt berendezve. A hangszerek mögé tett üveglapok, nemcsak a hangszerek hátát tették láthatóvá, hanem megnövelték a teret és visszatükrözték az előtérben sétálók, nézelődők forgatagát.

Húsz hegedűvel, három brácsával és két csellóval (egyik Gáspár Lászlóé) mutatkozott be a magyar csapat, melynek tagjai voltak:

Baki Róbert, Faragó-Tököly Márton, Goldschmidt Józsi bácsi, Gulyás Béla,

Kónya Lajos, Kónya Lali, Lakatos László, Rácz Pál, és magam, Tassy András.

Zsuzsa, Béla felesége, és Marika, az én feleségem erősítették a csapatot, valamint Imre Balázs, a „székely életművész”-akit egy élmény volt hallgatni a közös vacsorán - aki nagy segítséget jelentett kisbuszával a hangszerek és a kiállítási eszközök szállításában.

Pénteken, az első napi érdeklődés gyérebb volt, de szombaton és vasárnap érezhetően megduplázódott a kíváncsiak száma. A látogatói érdeklődéssel meg lehettünk elégedve, mert gyakran jöttek próbálgatni a hegedűket. A standunk és a kiállított hangszerek felkeltették a látogatók érdeklődését.

Farkas Pista betoppanásával, és hangulatos hegedülésével, amihez Rácz Pali, lekapva brácsáját egyből kontrázott, s még Bélát is hegedülésre késztette, egyből hangulatos kis zenélés kerekedett, aminek lett is hallgatósága. A három nap alatt többször felhangzott a hegedűszó, hegedűművészek, diákok, tanárok, kereskedők próbálták ki hangszereinket, még a híres venezuelai ifjúsági zenekar hegedűsei is megszólaltattak néhány hegedűt a standunkon. A végén Rácz Pali Kocsis Tibivel játszott magyar nótákat népes hallgatóság örömére, mindezekről néhány videó is készült.

Tehát a jó hangulatban nem volt hiány, a tényleges vásárlókban viszont igen.

Őrhelyünket el-elhagyva, sokszor elindultam, körbeszaladva a pavilont, hogy más kiállítókat is megnézzek. A három nap kevés volt ahhoz, hogy alaposan megnézhessek mindent!

Meglepően sok hangszerfa kereskedő volt, ennek ellenére azt hiszem, a legnagyobb üzletet ők bonyolították, mert nagyon sok fa fogyott. Gondoltam is magamban, mennyi optimista ember van, akik azt hiszik, tíz-húsz év múlva, amikor ezekből hangszer készül, akkor még eladhatók lesznek… De az ezzel kapcsolatos tapasztalatomat és gondolataimat, majd egy következő cikkben írom meg.

Ami szembetűnő volt, hogy a kópia és az öregített hangszerek divatja van. Még a gyári hegedűk (ld. Yamaha) is koptatott, öregített hangszerekkel rukkolt elő.

Csak néhányan, és a legnagyobbak tehették meg, hogy egyszínűre lelakkozott hegedűt állítsanak ki, mit például Stefano Konya vagy Morassi.

A biztonságról annyit, hogy jegy nélkül, vagy táskával bemenni nem lehetett. Minden reggel, ugyanaz a cicababa eljátszotta velem, hogy a laptopomat nem vihetem be, pedig tudta, hogy majd kijön a Robi, átveszi a táskát, belép a kapun, majd visszaadja a táskát. De jólesett neki a hatalom. De nem lehet panaszom, mert jót mosolyogtam a sztorin, amikor láttam, hogy akármilyen magyarázkodás ellenére sem engedte be cicababánk jegy nélkül magát a Cremonai Hangszerész Szövetség elnökét, az öreg Morassi urat sem.

Summa, summarum, hazahoztuk a hegedűket, de magunk sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodtunk.

És végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondunk Kónya Lajosnak, Kónya Lalinak és Baki Robinak, hogy előkészítették, megszervezték és bonyolították ezt az egész utat, nem kis munkát és anyagi áldozatot vállalva.

 

Tassy András

 

A weboldalon cookie-kat(sütiket) használunk. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát. To find out more about the cookies we use and how to delete them, see our privacy policy.

  I accept cookies from this site.
EU Cookie Directive plugin by www.channeldigital.co.uk