Nyomtatás

Részletek

1941-ben Budapesten születtem, érettségi vizsgám után 1959-ben, a Minőségi Hangszer Szövetkezetben hangszerkészítő tanulónak szerződtem. A gyakorlatomat egy összetett műhelyben végeztem, ahol réz-és fafúvós, vonós-pengetős, harmonika és cimbalomkészítők működtek egy csoportban. Én az első időszakomat a rézfúvós műhelyben végeztem miniszteri kitüntetéssel és fél évvel az évfolyamtársaimnál korábban „szabadultam”.
A műhelyben kiváló tehetségű mesterek sora dolgozott, akiket néhány évvel korábban államosítottak és kényszerítettek a „közösbe„ .
Segédként kb. 4 évet dolgoztam –fizikai munkán –és közben a Krisztina körúti iskolában
korábbi tanárunk –dr.Pritz István halála után – a hangszerkészítő tanulók elméleti oktatását. végeztem /harmonika,hegedű,réz- és fafúvós, zongora, orgona szakmában/ egyedül!!! Közben mestervizsgáztam és a világhírű BOHÁK és SZENGOFSZKY mesterek nyugdíjba vonulásakor átvettem a részlegeiket és az utódjuk lettem Az oktató munkámat rövid megszakítással 1998-ig, végeztem, evvel párhuzamosan a Szövetkezet megbízására kialakítottam és vezettem a József körút 42. és az Üllői u 5 .sz. alatti részlegeket.
Ez a munka életem legatraktívabb része volt, olyan kitűnő mesterek társaságában, mint Szabó Nándori,Hauser Cseri,Éliás mester. Ezekben a műhelyekben szakmunkásképzés is történt, olyan szakemberek sora végzett, akik a mai napig is a szakmában dolgoznak, és akikre büszke vagyok /Bogschütz I., Temesvári P., Varga L., Hegyesi B., Kovács Zs., Lipka J., Fügedi G. és legalább további 25 kollega. Ebben az időben – mikor magyar ember nem, vagy alig járt még Markneukircenben, tanulmányi kirándulást szerveztünk az NDK legjelentősebb hangszerkészítő városába a Szövetkezet áruszállító furgonjával, amibe előzőleg faüléseket szereltünk, a tengerig jutottunk. Akkor ez nagyon nagy szó volt. Bejártam a világot, de a legjobb útjaim közé tartozik. Hasonlóan a dunavarsányi táborozásokhoz, ahol 2 osztály közössége töltött egy hetet.
Közben jelentős időt töltöttem Max Möller amsterdami és Jeklin mester zürichi gyűjteményeinek tanulmányozásával. Peter Bidulph és Péter Benedek vendége voltam és vendégül láthattam őket Budapesten, és személyes jó kapcsolatba kerültem Ch. Beare mesterrel a világ első számú szakértőjével. Ismerem a gyűjteménye jelentős részét, volt módom Budapesten vendégül látni és vele egy bizottságban, szemlézni a magyar tulajdonban levő nagy értékű hangszereket. A Zeneakadémián tartott előadására sokan emlékeznek…! Mint ahogy John Dilwörtnél Angliában vagy Morassi mesternél Cremonában is többször töltötten emlékezetes napokat és mindkettőt sikerült megnyernem az akadémiai előadásokra. Karl Roy a mittenwaldi iskola igazgatója és a cremonai iskola igazgatója is vendégünk volt, és előadást tartott Budapesten. Crilov mesterrel és Stefano Coniával a szakmai kapcsolatomra különösen büszke vagyok és arra, hogy Péter Benedek mücheni mester kitűnő munkájában –ami a magyar szakirodalom kiemelkedő darabja lett,- sikerült jelentékeny részt vállalnom.
Közben Bécsbe az Európai Szövetség meghívására 9 tagú delegációt vezettem, a közgyűlésen előadást tartottam, és a magyar küldöttséget állva megtapsolták. Az esti fogadáson küldöttségünk különleges figyelmet élvezhetett. Dél-Kóreában az egyetemen 300 fős hallgatóság előtt tartottam előadást a magyar és az európai hegedűkészítés történetéről.
12 év óta veszek részt az olasz, és nemzetközi hegedűkészítők versenyének zsűrijében, Cremonában. Volt, amikor a nemzetközi zsűri elnöke voltam. Részese voltam az első olasz imitáció készítő verseny zsűrijének is.

Közben a Szövetkezetből kilépve - az ottani munkámat Bogschütz mester vitte kiválóan tovább, a Zugligeti úton nagy sikerű műhelyt alapítottam, kezdetben egyedül, majd nyugdíjazása után Cseri mesterrel közösen működtettük, ezt követően a legkiválóbb magyar mesterek, több régi tanítványom dolgozott a műhelyben, többen ott is laktak.
Varga L., Diófási Sándor, Hegyesi Béla., Bősz K., Kovács Zs., Lakatos L. mindegyike legalább 5 évet dolgozott a műhelyben és nem emlékszem konfliktus helyzetekre, de jó ízű szakmai beszélgetések és kiváló muzsikusok sorára igen. A tévedések elkerülése végett írom, önállóan dolgoztak, nem volt alárendeltségi viszony, sokat tanultam tőlük. A 70-es évek végén a Luther u 1/c alatt kialakítottam műhelyemet, ami abban az időben a legszebb és legkeresettebb műhelyek egyikének számított, a legismertebb muzsikusok, és hangszerek kedvelt találkozó helyévé vált. Üzletileg és szakmailag is kiemelkedő időszak volt. Evvel párhuzamosan működött a Zugligeti úton Bősz Károly és a fiam egymástól független kiváló műhelye.
Néhai Szabó István mesterrel a 80.-as évek közepén közösen megalakítottuk a Magyar Hangszerész Szövetséget. Előtte semmilyen szakmai szervezet nem létezett, és ez a szövetség 3 jól és 2 mérsékelten működő szakosztállyal 125 fős tagsággal meglehetősen laza szervezetben működött. Minden esetre a Zenetudományi Intézetben, a Zeneakadémián, Esztergomban, a Főiskola vidéki tagozatain, a Szent István Konzervatóriumban, Győrben, és Budapesten nemzetközi kiállításokat és versenyeket rendeztünk tagságunk példamutató segítségével, a széles nemzetközi szakember gárda és a szakma nagy öregjeinek részvételével, Kossuth díjas művészek és a művelődési Miniszter védnökségével. A kiállítások ünnepi koncerttel, és megnyitóval, szakmai előadásokkal, legalább egy hétig voltak nyitva, és több ezer látogatót vonzottak. Az Európa szakmai közössége kezdte elhinni, hogy létezik jó színvonalú szakmai élet Magyarországon. Nyugdíjba vonulásom után Szerényi Bélát választottuk elnöknek, és néhány évig, - lemondásáig - a dolgok rendben eredményesen mentek és utána eliminálódtak. Tipikusan magyar módszerrel oda jutottunk, hogy napjainkban két szervezet is védi érdekeinket, nagy baj lenne, ha ez a védelem egymás ellen történne….!
A 80.-as évek végén sikerült a szakmai oktatást a vegyes szakmunkásképző intézetből a zeneoktatás fellegvárába a Liszt Ferenc Akadémiára telepíteni, az egy személyes oktató létszámot 5 fő gyakorló mester szakoktatóra, plusz 5 szaktanár létszámra bővíteni. Nyugdíjba vonulásom után Lendvai Tamás igazgató irányításával ez a csapat fejlesztette az iskolát nemzetközileg elismert és irigyelt intézménnyé. 20 éve működik, a szaktanárok mindegyike tanítványom volt, kapcsolatunk kifogástalan, büszke vagyok rájuk,

Sáránszky mester kért fel és legalább 18 éve veszek részt a mestervizsgáztatásban. Sáránszky mester halála után a bizottság elnöke lettem. A vizsgabizottság tagjai az ország legelismertebb szakemberei, a követelményszintet kidolgoztuk, ma már kompatibilis az európai rendszerekkel, a mester cím birtoklása komoly szakmai felkészültséget igényel, és bizonyít.

25 éve vagyok - mára már gyémánt fokozatú - igazságügyi szakértő, és pontosan tudom, hogy ez önmagában nem a szakértelmemet, csak a koromat igazolja, de életemben egyetlen saját bírósági ügyem volt, amit teljes egészében megnyertem… A Magyar Állami Operaház, a Nemzeti Filharmónia, korábban a Fesztivál Zenekar, számos vidéki Szimfonikus Zenekar, a BM és HM zenekarok szakértőjeként a Biztosító társaságok, a Vám és Pénzügyőrség, a Bíróságok, és a Rendőrség megbízására, illetve kirendelésére végzek rendszeres munkát. Nem sorolnám most a számtalan népi zenekar, a zeneiskolák, és a privát emberek megkereséseit, és nem említem azt a körülményt, hogy szakértői tevékenységemmel kapcsolatban soha, semmilyen kifogás hivatalosan nem merült fel. Természetesen, tudom, hogy ez a körülmény nem a hibátlan munkát jelenti, de szerencsém volt, és ha hibáztam, akkor ez nem volt fatális, és ha mégis, soha, SOHA nem volt szándékos.

Megalapítottam, és sok évig szerkesztettem a „Hangszervilág „c. szakmai újságot.
Több mint öt évtizedes szakmai működésem során sikerült összegyűjteni egy jelentős szakmai könyvtárat, mind az öt földrészen eljutottam a szakmailag érdekes múzeumokba. Mindig volt jó társaságom / Molnár Géza, Kern István, dr.Erdélyi Sándor, a világjáró muzsikusok, nagyszerű kollegáim, akikkel napi kapcsolatban voltam és az utóbbi tíz évben a fiam is, akikkel a vitás ügyeket megbeszélhettük, sokat tanultam Tőlük
.
Kollegáimmal a kapcsolat vegyes. Egy jelentős részükkel kiváló, hibátlan, a kölcsönös tisztelet jegyében, egy részükkel hűvös, amit nagyon sajnálok, és főleg magamat okolom érte és van, akivel ellenséges, de ezt nem sajnálom, mert olyan ritka, mint a holló, a fehér holló.

Pályámat nagyon szegényen / szoba-konyha toalett hátul az udvarban/ kezdtem, soha nem lettem gazdag, évtizedekig volt párhuzamosan 3 állásom, bejártam a világot, az élet napos oldalán, egészségesnek hiszem magam, nincsenek filléres gondjaim. Minden kitüntetést,
érdemeimen túl is – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt – megkaptam, de a legértékesebb a „Magyar Hegedűkészítésért” díj, Szerényi-Guminár aláírással.

Megelégedetten, kitűnő családi –baráti kapcsolatban kezdek a VIII. évtizedhez.


Végezetül egy kis statisztika: 52 év óta vagyok a szakmában. Közvetlen közreműködésemmel legalább 250 kollegám nyert szakképesítést, munkám során legalább
25000 vonós hangszert vizsgáltam, vagy legalább is volt a kezemben. Az ötven évnél fiatalabb mesterek vizsgájához volt közvetlen közöm.

A rendhagyó életrajz újra olvasása adta a bátorságot ahhoz, hogy tapasztalataimat, és néhány kollegám véleményét összegezzem, és 70 éves születésnapomra meglepjem magam egy könyvvel… A könyv elkészült, reményeim szerint március 10.-re megjelenik

Kapcsolat

2030
Érd
Esztergályos u.24
Magyarország
Semmelweis Tibor - tiszteletbeli elnők